Az elektronikus távoktatás eddigi tapasztalatai is indokolttá teszik a közösségi háló használatát a tanulásban, tanításban. A diákok hatékonyabban tanulnak, ha közben kérdezhetnek másoktól, megbeszélhetik a tapasztalataikat és visszajelzéseket kapnak. Ez abból is kitűnt, hogy az e-learning (ezalatt általában a távoktatást értik, így most mi is ilyen értelemben használjuk) során a diákok szívesen látogatták a kötelező konzultációs órákat, mivel ott lehetőségük volt találkozni a csoporttársaikkal és ezáltal az informális tanulásra.
Ezen a ponton kell szólnunk a formális és az informális tanulásról. A formális tanulás általában specifikus szociális rendszerekhez köthető, például a képzés szervezetének kereteihez. Elutasítja a nevelés cél- és törekvés-központúságát, és a valódi élethelyzeteket a kommunikáció szimbolikusan létrehozott formájával helyettesíti. A tudás szerkezete és a tanulás menete előre meghatározott.
Az informális tanulás szintén szociális rendszerekhez kötődik, ám itt a résztvevők céljai és törekvései állnak a középpontban. Ez a tanulási forma szükségtelenné teszi a képzési rendszer programját, jellegzetességeit és a szimbolikusan létrehozott kommunikációt.
A fenti meghatározások mellett figyelembe kell azonban vennünk, hogy a formális és nem formális tanulás előfordulása egyaránt lehet formális és nem formális helyeken. Például a házi feladat elkészítése formális tanulás, de otthoni környezetben, „informális helyen” történik, viszont a dohányzás az iskolában (megbújva a mosdóban) informális „tanulás” formális környezetben.
