Az oktatási intézmények – főként a felsőoktatási intézmények – is észrevették e változást és egyre inkább próbálnak alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. Rájöttek, hogy új szemléletet és ezzel együtt új tanítási módszereket kell alkalmazniuk az oktatásban.
Azok a tanulási illetve tanítási folyamatoknak, melyek a tanár-diák-tananyag háromszöget helyezik a középpontjukba, egyre szélesebb a hálózatuk. A következőkben a cél, hogy érzékeltessük ezt a hálót és az összeköttetéseket, illetőleg olyan környezetet tervezni, amely elősegíti a tanulást.
Az utóbbi években fokozatosan megváltozott a kapcsolat a társadalom és az egyetem közt. Manapság az egyetemek egyre inkább érdekeltek abban, hogy odafigyeljenek a tanítás színvonalára és abban, hogy rátermett szakembereket képezzenek.
Az egyetem nem gyakorol többé „monopol jogot” a szakértői tudás felett. A tudás nem csak, hogy elterjedt egyetemen kívüli szervezetek köreiben is, hanem a felsőoktatás ezen a területen túl is felkínált dolog. Mindemellett manapság beszélünk szemeszterekről vagy szakértelemről és érdemjegyekről - ezáltal a hangsúly eltolódik a hagyományos tanár-központú osztályról vagy csoportról a diák tevékenykedése felé – ami jól mutatja a gyakorlatias és haszonelvű igazodást az új társadalmi helyzethez és a munkahelyek követelményeihez. A tanár funkciói sokkal inkább fejlődnek a munkában való támogatás felé, és afelé, hogy ösztönözzék a diákokat a szemináriumokon és a kutatásokban való részvételre, illetve a problémamegoldásra. A hallgatók a tanáraikkal olyan helyzetekben dolgoznak együtt, melyekben megosztják egymással a tudásukat. Ilyetén a tudásnak már nem csak a prezentálásáról van szó, hanem azon csatornák támogatásáról is, amelyek a diák számára hozzáférhetővé teszik a bekapcsolódást ezekbe a folyamatokba, és a tanulót felelősségtudattal látják el a részvétellel kapcsolatban, ebbe beleértve azokat a helyzeteket, amelyek igénylik a kritikusként való részvételét és a saját gondolkodásának fejlesztését. Előtérbe került az igyekvés olyan emberek képzésére, akik képesek változtatni, megvan a készségük megérteni az előbbi természetét a tudásnak, közösen dolgozni másokkal és a saját fejükkel gondolkodni.
Elterjedőben lévő tanítási módszer a projektpedagógia. A projektpedagógia lényege, hogy a tanulót intenzíven bevonja a tanulási folyamatba, egy előre megtervezett cselekvéssorozattal annak központi szereplőjévé téve, így az új ismeret a tanuló saját tapasztalatszerzése révén keletkezik. A magyar felsőoktatásban is terjed a projektszemléletű oktatás, itt-ott már alkalmazzák a valódi projektmódszert, de gyakoribb a projekt-szerű oktatás. Sok egyéb mellett az egyik lényeges különbség a hagyományos és a projekt-feladat között az, hogy a hagyományos feladat a megismerési folyamat végén jelenik meg és a tanultak begyakorlását célozza, ezzel szemben a projekt-feladat a folyamat elejétől a végéig, a probléma fölvetésétől az eredmény közzétételéig magába integrálja a tanulás különböző fázisait.
Források:
http://www.futurelab.org.uk/resources/documents/opening_education/Social_Software_report.pdf
http://www.dream.dk/uploads/files/Anne%20Bartlett-Bragg.pdf
http://www.futurelab.org.uk/resources/documents/lit_reviews/Informal_Learning_Review.pdf
http://www.dream.sdu.dk/uploads/files/Mathiasen%20Helle%20-%20Christian%20Dalsgaard.pdf
http://www.vega2000.eu/ikultura-folyoirat/documents/2007/2007-11-12.pdf
http://educ.queensu.ca/publications/encounters/volume6/gros_guerra_sanchez.pdf
