socialsoftware

Az oktatási intézmények – főként a felsőoktatási intézmények – is észrevették e változást és egyre inkább próbálnak alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. Rájöttek, hogy új szemléletet és ezzel együtt új tanítási módszereket kell alkalmazniuk az oktatásban.

Azok a tanulási illetve tanítási folyamatoknak, melyek a tanár-diák-tananyag háromszöget helyezik a középpontjukba, egyre szélesebb a hálózatuk. A következőkben a cél, hogy érzékeltessük ezt a hálót és az összeköttetéseket, illetőleg olyan környezetet tervezni, amely elősegíti a tanulást.

Az utóbbi években fokozatosan megváltozott a kapcsolat a társadalom és az egyetem közt. Manapság az egyetemek egyre inkább érdekeltek abban, hogy odafigyeljenek a tanítás színvonalára és abban, hogy rátermett szakembereket képezzenek.

Az egyetem nem gyakorol többé „monopol jogot” a szakértői tudás felett. A tudás nem csak, hogy elterjedt egyetemen kívüli szervezetek köreiben is, hanem a felsőoktatás ezen a területen túl is felkínált dolog. Mindemellett manapság beszélünk szemeszterekről vagy szakértelemről és érdemjegyekről - ezáltal a hangsúly eltolódik a hagyományos tanár-központú osztályról vagy csoportról a diák tevékenykedése felé – ami jól mutatja a gyakorlatias és haszonelvű igazodást az új társadalmi helyzethez és a munkahelyek követelményeihez. A tanár funkciói sokkal inkább fejlődnek a munkában való támogatás felé, és afelé, hogy ösztönözzék a diákokat a szemináriumokon és a kutatásokban való részvételre, illetve a problémamegoldásra. A hallgatók a tanáraikkal olyan helyzetekben dolgoznak együtt, melyekben megosztják egymással a tudásukat. Ilyetén a tudásnak már nem csak a prezentálásáról van szó, hanem azon csatornák támogatásáról is, amelyek a diák számára hozzáférhetővé teszik a bekapcsolódást ezekbe a folyamatokba, és a tanulót felelősségtudattal látják el a részvétellel kapcsolatban, ebbe beleértve azokat a helyzeteket, amelyek igénylik a kritikusként való részvételét és a saját gondolkodásának fejlesztését. Előtérbe került az igyekvés olyan emberek képzésére, akik képesek változtatni, megvan a készségük megérteni az előbbi természetét a tudásnak, közösen dolgozni másokkal és a saját fejükkel gondolkodni.

Elterjedőben lévő tanítási módszer a projektpedagógia. A projektpedagógia lényege, hogy a tanulót intenzíven bevonja a tanulási folyamatba, egy előre megtervezett cselekvéssorozattal annak központi szereplőjévé téve, így az új ismeret a tanuló saját tapasztalatszerzése révén keletkezik. A magyar felsőoktatásban is terjed a projektszemléletű oktatás, itt-ott már alkalmazzák a valódi projektmódszert, de gyakoribb a projekt-szerű oktatás. Sok egyéb mellett az egyik lényeges különbség a hagyományos és a projekt-feladat között az, hogy a hagyományos feladat a megismerési folyamat végén jelenik meg és a tanultak begyakorlását célozza, ezzel szemben a projekt-feladat a folyamat elejétől a végéig, a probléma fölvetésétől az eredmény közzétételéig magába integrálja a tanulás különböző fázisait.

 Források:

http://piackutatas.blog.hu/2008/07/23/a_kozossegepito_oldalak_nepszerusege_egyre_no_osszehasonlito_globalis_tanulmany

http://www.futurelab.org.uk/resources/documents/opening_education/Social_Software_report.pdf

http://www.dream.dk/uploads/files/Anne%20Bartlett-Bragg.pdf

http://www.futurelab.org.uk/resources/documents/lit_reviews/Informal_Learning_Review.pdf

http://www.dream.sdu.dk/uploads/files/Mathiasen%20Helle%20-%20Christian%20Dalsgaard.pdf

http://www.vega2000.eu/ikultura-folyoirat/documents/2007/2007-11-12.pdf

http://educ.queensu.ca/publications/encounters/volume6/gros_guerra_sanchez.pdf

A közösségi háló eszközei (egyelőre) jellegükből adódóan inkább az informális tanuláshoz köthetők. Elterjedt vélemény, hogy mivel a gyerekek „egész nap a számítógép előtt ülnek”, sokkal könnyebben elérhető számukra az informális tanulás. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy mivel nagy az eltérés a hozzáférésben, a gyerekek eltérő mértékű tapasztalatra tehetnek szert az információs és kommunikációs eszközök (ICT - Information and Communication Technologies) terén. Észre kell vennünk, hogy felnő egy olyan generáció, melynek egyik része úgy lubickol ebben a világban, mint hal a vízben, míg mások inkább (az előző hasonlatnál maradva) úgy érezhetik magukat mint a partra vetett hal.

Az informális tanulás elősegítéséhez változtatásokra lenne szükség. Mivel a hangsúly mindig az iskolai oktatáson, az ottani módszereken van, először is szemléletváltásra lenne szükség. Másrészt meg kellene értenünk az iskolán kívüli tanulás folyamatát, de ezen a téren kevés kutatási anyag áll rendelkezésünkre. A kérdés az, hogy egyáltalán hogyan tanulnak az emberek, és az is kérdés, hogy mit kell megtanulniuk? Nem számítva persze azt, hogy meg kell tanítani őket tanulni. Újra kell gondolnunk a tudás és az információ jelentését és összevetni ezeket a tényekkel és koncepciókkal.

Az elektronikus távoktatás eddigi tapasztalatai is indokolttá teszik a közösségi háló használatát a tanulásban, tanításban. A diákok hatékonyabban tanulnak, ha közben kérdezhetnek másoktól, megbeszélhetik a tapasztalataikat és visszajelzéseket kapnak.  Ez abból is kitűnt, hogy az  e-learning (ezalatt általában a távoktatást értik, így most mi is ilyen értelemben használjuk) során a diákok szívesen látogatták a kötelező konzultációs órákat, mivel ott lehetőségük volt találkozni a csoporttársaikkal és ezáltal az informális tanulásra.

Ezen a ponton kell szólnunk a formális és az informális tanulásról. A formális tanulás általában specifikus szociális rendszerekhez köthető, például a képzés szervezetének kereteihez. Elutasítja a nevelés cél- és törekvés-központúságát, és a valódi élethelyzeteket a kommunikáció szimbolikusan létrehozott formájával helyettesíti. A tudás szerkezete és a tanulás menete előre meghatározott.

Az informális tanulás szintén szociális rendszerekhez kötődik, ám itt a résztvevők céljai és törekvései állnak a középpontban. Ez a tanulási forma szükségtelenné teszi a képzési rendszer programját, jellegzetességeit és a szimbolikusan létrehozott kommunikációt.

A fenti meghatározások mellett figyelembe kell azonban vennünk, hogy a formális és nem formális tanulás előfordulása egyaránt lehet formális és nem formális helyeken. Például a házi feladat elkészítése formális tanulás, de otthoni környezetben, „informális helyen” történik,  viszont a dohányzás az iskolában (megbújva a mosdóban) informális „tanulás” formális környezetben.

Napjainkban kezd elterjedni egy érdekes közösségi lehetőség, mely a Google Earth-nek és az MSN Virtual Earth-nek köszönhetően alakult ki. Most már lehetőség van rá, hogy egy fényképhez, videóhoz, történethez földrajzi meta-adatokat is rendeljünk (hol készült/történt), és egy térképen megjelenítsük az adott helyet. A mobil technológiák fejlődése még egyszerűbbé teszi ezt, egy GPS-szel megjelölhetünk bizonyos helyeket vagy útvonalakat, amelyeket az eszköz automatikusan megjelenít később egy térképen, nem nekünk kell vesződnünk vele.

A Mobile Bristol projektek között további lehetőségeket találunk. Például bizonyos túrák útvonalát módosíthatjuk vagy egészíthetjük ki fényképekkel, leírásokkal (természetesen a megfelelő földrajzi koordinátákhoz rendelve). Egy másik projektben olyan eszközöket helyeznek el a környezetben, amely különféle alkalmazásokat indít el a megadott körzeten belül lévő mobiltelefonokon – pl. letölt egy weboldalt, amely ahhoz az adott helyhez kapcsolódik (pl. turistalátványosságok).

Az előző fejezetben említett közösségi hálók szövegalapúak voltak (persze ezekben is osztanak meg képeket, hangokat, videókat a felhasználók), azonban a multimédiás tartalmak is jó lehetőséget adnak közösségi tevékenységre. Tipikus példa erre a Flickr, amely lehetőséget ad fotók (akár blogokhoz hasonló) megosztására, privát és publikus galériák létrehozására, kommentelésre.

A média site-ok a fényképek rendezését közösségi élménnyé teszik, ugyanis az egyes felhasználók engedélyezhetik ismerőseiknek, barátaiknak, hogy ők is rendszerezhessék az általuk feltöltött képeket, így ők nemcsak kommenteket, hanem jegyzeteket és meta-tag-eket is adhatnak a fotókhoz.

A videók rendezésére, lejátszási listák készítésére is vannak a fentihez hasonló lehetőségek. Tipikus példa rá az Apple által fejlesztett iPod-hoz kapcsolódó oldal.

A Synergy TV weboldalai, a Radiowaves és a dbass adnak egy kis rálátást arra, hogy hogyan használhatók ezek a lehetőségek az oktatásban. Az előbbi iskolai internetes rádióállomások hálózata, mely az összes szükséges eszközt biztosítja a fiataloknak ahhoz, hogy biztonságos körülmények között indítsanak saját rádióadást. A dbass pedig lehetőséget ad arra, hogy a fiatal zeneszerzők/”zenekészítők” publikálják műveiket és kapcsolatba léphessenek más zenészekkel.

Az ifjú filmesek is megoszthatják alkotásaikat vagy véleményezhetik másokét, nekik a CoDECK ad erre lehetőséget.

Syndication (hírfolyam) (pl.: RSS) jelzést küld egy magadott webes forrás változásairól. Így nem kell rendszeresen ellátogatni a weboldalra, csak olyankor, ha a kapott „értesítés” felkeltette érdeklődésünket. Tipikusan hírportálok és blogok esetében használják. Ahhoz, hogy a felhasználó megkapja a jelzést a frissítésekről, telepítenie kell egy ún. aggregátort (feed-olvasó) (pl.: google reader), melyben kiválaszthatja, hogy mely oldalakról kéri az információt.
Ez egy kiváló eszköz lehet az oktatásban. „Blog-alapú” oktatásban az oktató bármilyen tananyagfrissítéséről azonnal értesítést kapnának a diákok és persze az oktató is kapna értesítést, ha valamelyik diák reagál a tananyagra (pl. elkészíti a kitűzött feladatot).

Fan fiction (pl.: fanfiction.net): Ez talán a legkevésbé ismert típusú közösségi háló. Szabad webes publikációt tesz lehetővé olyan alkotók számára, akik valamely más írónak/filmnek/képregénynek/stb. rajongói és rajongásuk tárgyának szereplőit, helyszíneit, eseményeit felhasználva alkotnak saját művet. Azért tartoznak az ilyen jellegű oldalak is a közösségi hálók csoportjába, mivel egy-egy ilyen oldalt azonos érdeklődésű emberek látogatnak, igazi közösségek alakulnak ki, továbbá az alkotók visszajelzéseket, kritikákat kapnak a többi felhasználótól.

blogok (pl.: MySpace): frissíthető személyes weboldalak, gyakran használják internetes napló írására. Egyre több gyerek és fiatal ír saját blogot. Sajnos ez komoly veszélyeket is magában rejt, mivel sokuk személyes adatait is kiadja naplójában, ezzel esetleg kiszolgáltatva magát rossz szándékú embereknek. Ugyanakkor felmérések kimutatták, hogy a bloggerek közötti kommunikáció nagy része (pl. MySpace-en) olyanok között zajlik, akik személyesen ismerik egymást az „offline világban”.

wiki (pl.: Wikipedia) egyszerű feltöltést lehetővé tevő oldalak, melyeken a feltöltött anyagot később mások szerkeszthetik. A „vezérelv”: a csoport tudása mindig nagyobb, mint az egyéné. Ráadásul ugyanaz a csoport az anyag szerkesztője és használója, tehát biztosan olyan tartalmak kerülnek fel, amelyekre az adott csoportnak szüksége van.

Social bookmarking and tagging (pl.: del.icio.us, Cannotea, citeULike): a felhasználóknak lehetősége van könyvjelzőket megosztani, majd ezeket címkézni. Lehetőség van kulcsszavak keresésre, mely pontosan ezeket a címkéket használja. Ezzel egy megadott szóra esetleg sokkal „jobb” találatot kapunk, mintha keresőmotorra bíznánk magunkat, mivel itt szerepet játszik a címkézésben az emberi kreativitás és gondolkodásunk sokszínűsége is.
’folksonomy’: információ rendszerezése felhasználók által létrehozott címkék segítségével.
Hibák/hátrányok: a szinonimák használata ellenőrizhetetlen; az emberi asszociációk sokfélesége pedig nehézséget okozhat a keresésnél.
A különböző oldalak különböző stílusú címkézést várnak el a felhasználótól. Például Flickr játékosabb, a citeULike sokkal „tudományosabb”.

Mi is az a közösségi háló? Clay Shirky írta le először a (tág) definícióját 2002-ben. Szerinte a közösségi háló olyan szoftver, amely támogatja/elősegíti a csoportos tevékenységet.
Fő jellemzői:

- lehetővé teszi az egyének vagy csoportok közötti kommunikációt (ez történhet azonnali üzenet vagy fórum-, illetve bloghozzászólás útján is)

- lehetővé teszi a visszajelzést és/vagy értékelést

- lehetőség van benne kifejezni emberek közötti kapcsolatokat (közösségépítő oldalak) és új kapcsolatokat kialakítani

A közösségi háló fő lehetőségei oktatási szempontból:

- csoportok közötti kommunikáció

- források gyűjtése és megosztása

- együttes információgyűjtés  és az összegyűjtött információ címkézése/indexelése

A közösségi hálók egyre elterjedtebbek a világon, manapság az emberek nagy része ismeri, rendszeresen használja őket és ebből kifolyólag a közösségi háló jelentősen formálja a világ (vagy legalábbis egy részének) véleményét, szokásait, felfogását.

Az Universal McCann összehasonlító vizsgálata alapján a ’social media’ platformok használata jelentősen nőtt az egész világon 2006 és 2008 között. A vizsgálatban megkérdezettek több mint fele (57%) csatlakozott valamilyen közösségépítő hálózathoz, és majdnem ugyanennyien osztottak meg tartalmat (fotó, videó) ilyen jellegű oldalakon.

Az elmúlt egy évben a közösségi oldalak és szoftverek mindegyikének jelentősen nőtt a népszerűsége. Pl. a rendszeres blogolvasók száma ebben az időszakban 11%-kal emelkedett. Így ezen felhasználók száma a megkérdezettek 80%-a. A blogok ma már szinte mainstream médiának számítanak világszerte és együttesen a hagyományos média versenytársai. A világhálón fellelhető több millió blog egyre nagyobb hatással van a márkák megítélésére, harmaduk rendszeresen ír véleményt egyes termékekről, továbbá a megkérdezettek ugyanekkora hányada sokkal jobb véleménnyel van az olyan cégekről, melyek rendelkeznek saját bloggal.

A tudáshoz való viszonyunk változóban van. A szigorúan  szabályozott tudományágak és tantargyák szorításából egy könnyedebb, rugalmasabb gyakorlat felé tartunk, amely lehetőséget ad rá, hogy ésszerűbben, „életszerűbben” szervezzük a tudásanyagot. Ezzel egy időben a tudás megszerzésének helye is változik. Az egyes intézmények határai közül virtuális és intézmények közötti „terekbe” – manapság  sokkal több információhoz juthatunk az interneten, mint amennyit egy iskolában kaphatunk. A kreativitás és újítás képessége is más felfogást kap: az egyéni zsenik helyét az alkotó közösségek veszik át, melyekben a visszajelzések és megjegyzések fontos eszközei az együttműködésnek.

Napjainkban két fontos törekvés jelent meg az oktatásban és a technológia világában. Az előbbiben kezd fontossá válni a gyerekek tanulásra tanítása, amely felkészíti őket az „egész életen át tartó tanulás” (lifelong learning) sikeres teljesítésére; az utóbbiban pedig villámgyorsan fejlődnek az olyan szoftverek, amelyek lehetővé teszik olyan közösségek kialakulását, melyek célja, hogy tagjaik együtt tanuljanak és működjenek együtt a tudás „építésében”.

Sok országban kezd áthelyeződni a hangsúly a tantervekben a tartalomról a tanulás módjára. Tehát nemcsak az a fontos, hogy mit tanul meg a gyerek, hanem az is, hogy hogyan tanulja azt meg. Ennek hátterében gyorsan változó világunk áll. Az iskolából kilépő fiatalnak fel kell készülnie arra, hogy megszerzett szaktudását nem feltétlenül tudja egész életében használni, folyamatosan tovább kell képeznie magát vagy esetleg el kell sajátítania egy teljesen másfajta tudást, ha munkahely változtatásra kényszerül. Ez – a már korábban említett „lifelong learning” – új tanítási módszereket igényel, amelyek elsajátításában és alkalmazásában nagy szerepet kapnak az új digitális technológiák és közösségi hálók.

Ezen új technológiák láthatóan próbálnak visszatérni a „gyökerekhez”: az internet létrehozásának célja eredetileg a kommunikáció elősegítése volt (tudósok között). Az utóbbi évek fejlesztései (melyek következtében Web 2.0-ről beszélünk) úgy tűnik, felélesztették az eredeti szándékot. A már fent említett közösségi háló különböző fajtái pontosan ilyen szoftverek, elősegítik (többek közt) a kommunikációt a felhasználók között. Ezek segítségével juthatunk el az e-learning-től a c-learning-ig (c: community/communicative/collaborative), amely többféleképpen értelmezhető és fordítható: közösségi tanulás/kommunikáció- alapú tanulás/együttműködéses tanulás.

Egy vizsgálat (Jay Lemke) kimutatta, hogy a 21. században a tanórán kívüli (egyéni) tanulás olyan módszerekkel történik, amelyek a c-learningben is kiválóan használhatók (weben keresünk információt, segítséget kérünk egy „szakértőtől” vagy egy kisebb csoporttól… stb.) és ezáltal a c-learning hatékonysága igen nagy lehet.